Nagyon szép játék volt a bilickézés, ami ugyan néha ez is lehetett veszélyes. Mi kellett hozzá?
Kellett hozzá kb. 15-20 cm hosszú 3-5 cm vastag henger alakú fadarab, aminek a két végét hegyesre faragtuk. Ez volt a bilicke.
A bilickét egy kivájt lyuk felé tettük és a bilickebottal azt a bilicke hasa alá téve a bilicke botot és alulról felfele való rántással jó messzire kipöckeltük. Ha az ellenfél csapata kiröpítés alatt el tudta kapni, akkor az a csapat lett a kidobó. Ha nem tudta elkapni, akkor a bilicke botot most a kidobó lyuk fölé helyeztük keresztben és a kidobott bilickét az ellenfél onnan a helyről, ahol a bilicke leesett igyekezett megdobni a bilickebotot. Ha eltalálta a bilickebotot, akkor az a csapat lett a győztes, ha nem, akkor az ellenfél a bot közelében lévő bilickének a kihegyezett végére ütött, akkor a bilicke felugrott és felugrott bilickét most a bottal igyekezett messze elütni. /No ilyenkor, amikor a bilickébe beleütöttek, fordult elő hogy a nagy sebességgel repülő bilicke valakinek a fejének, vagy az arcának repült, és már volt is sebesültje a játéknak./
Amikor a bilickét sikerült elütni jó messze, akkor leléptük hány lépésre esett az elütés helyétől, és ezek a lépéseknek az összege mutatta ki a győztes csapatnak a győzelmét. Akinek több volt a lépésszáma, az a csapat lett a győztes.
Ez a játék még nem lett teljesen ismeretlen, néha még előkerül egy-egy bilicke és ütik, verik szegény bilickét.
Büszkék vagyunk arra, hogy községünk története a régmúltba nyúlik vissza. Ezt bizonyítják tárgyi emlékeink, építményeink. Templomaink, kastélyaink azt mutatják, hogy szívesen telepedtek le és élték életüket szép vidékünkön már őseink is.
